Vágások, hegek, emlékek…..
Azt gondoltam nagyon bátor vagyok, és a következő mosdatást már nem vállaltam be, MAJD ÉN. (na persze segítséggel) és felálltam, és soha ilyen hálát nem éreztem, mint akkor, hogy élek. Szomjaztak a sejtjeim, minden csepp víz, amivel akkor mosakodtam, (egy tálból) vérré vált, és az életet adta. A tusfürdőm illatát soha nem fogom elfejteni.
Vágások, hegek, emlékek: a NŐI test sok mindenről mesélhetne, az enyém is. Amikor először láttam meg a sztóma zsákot egy világ dőlt össze bennem. Még mindig nem fogtam fel mi is ez valójában, és hogyan tovább.
A legnagyobb problémám az volt, vajon megkíván-e még engem a párom. Mi lesz, ha így meglát? Teljesen eltűnik a vonzerőm, a kívánatosság? Egyáltalán lesz szex? Biztosan valami más elmeállapotba kerültem, hogy ezen járt az eszem.
Minden kétséget kizárva, egyértelművé vált, számomra hogy a helyzetem az elme állapotomat is megzavarta, és nagyobb a gáz mint gondoltam.
Hogy eltereljem a gondolatomat kinéztem az ablakon. Láttam a sétáló embereket boldogan nevetni, és tudtam, sokan élnek közöttünk, mondhatni bujkálva, és szégyellik állapotukat, kerülik embertársaikat. Talán sok sztómás beteg még a közvetlen családtagjain kívül a rokonokat sem tájékoztatják állapotukról. Én mit fogok tenni, titkoljam, vagy vállaljam fel?
A sztómás nővértől (mert ilyen is van) megtudtam, hogy a jelenség egyáltalán nem ritka: hazánkban jelenleg 15-16 ezer ember él sztómával. 1993 óta a WHO kezdeményezésére minden év október 2-án tartják a sztómások világnapját.
Ünnepeljük őket, de igazából nagyon keveset tudunk róluk. Ha nem dolgozol egészségügyi vonalon, vagy a családban nincs érintett beteg, valószínűleg nem sokat tudsz az egészről. Én biztos nem. A média is tartózkodó, sztómások életét bemutató újságcikk, rádió és tv riport nem jelenik meg. Én még nem láttam, nem halottam. Nincs egy általánosan elismert személy, aki nyíltan felvállalná állapotát, mintegy példát mutatva arra, hogy sztómával is lehet teljes életet élni.
Teltek a napok és eljött az idő hogy a zárójelentést megkapjam. Idézet: „panaszmentesen bocsátjuk a beteget a mai napon az otthonába.” Így jártam, puff neki…..
Mert a sztómás személy sebész orvosi szempontból gyógyult személynek tekintendő, „csak” sztó-mássága élete hátralévő éveiben elkíséri.
Egy hétköznapi Nagyi az online világában.
Jelezd, ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal, iratkozz fel a hírlevelünkre.
Kövess a facebookon: itt találod,
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: