Menjek vagy maradjak…… vagy

Külföld vagy Magyarország?

Most itt ülök és végzem a napi általam összeállított órarendemben szereplő feladatomat. (mivel van órarendem) Oktatóm azt mondta, (vagyis kapom hírlevélben,) legkevesebb egy blogbejegyzés naponta. Hát, ha ezt mondta (Ő már csak tudja) uccu, neki. Ez nem is olyan egyszerű egyébként, így visszatértem az előző bejegyzéshez ihletett meríteni.

Káosz a konyhámban, (buli után) és a fejemben, minek után újra végig gondoltam, amit írtam.

Az az igazság, Kedves Ismeretlen, hogy lett volna választásom, (hiszen mindig van) és te mégis a blogomat olvasod.

Mehettem volna külföldre, és most is mehetnék. Mindenki, aki számít nekem, elment, kint van a nagyvilágban. A húgom az egész családjával Németországban. Drága kicsi unokám a csodálatos kislányommal és kivételes vejemmel Finnországban. Okos nagy fiam Angliában a párjával. Legkedvesebb barátnőm Norvégiában. Többen Ausztriában, és Olaszországba is mehetnék, ha akarnék. Tök jó nekem, nem?

A gyerekekkel nem beszéltem erről, de a barátainkkal igen, és hát IGEN nekem is megfordult a fejemben hogy elindulok hetet hét országba. De merre is????????

Talán kézzel, lábbal, jó hangosan kiabálva magyarul, meg tudom magam értetni a nagyvilágban, (mint ahogy ezt sokan megteszik) de, nyelvtudás nélkül, induló tőke nélkül, (bár nekem ott vannak a barátok a család,) vajon hol kötnék ki?

Nem félek a saját árnyékomtól, és megéltem már nehéz helyzeteket, de… Látom, hogy a gyerekek, akik teljes fegyverzettel felszerelve indultak el a nagyvilágba szerencsét próbálni, milyen óriásokkal, sárkányokkal, démonokkal, küzdenek nap, mint nap.

Hát akkor én, … a kis hamuba sült pogácsámmal vajon meddig jutok?

Így hát inkább beültem az iskolapadba és ismerkedem az ismeretlennel, itthonról. Kalandosnak ugyan olyan kalandos, sőt az egész világ nyílt meg előttem, hiszen ez itt a világháló, vagy mi a fene! J

És még valami, Kedves Ismeretlen.

„Ha valami nem sikerül, az nem sikertelenség: ott kezdődik a munka.” (Halász Péter)

A legjobb befektetés, amit tehetek, ha a saját tanulásomat finanszírozom meg azzal a kicsi pénzecskével, ami van.

Nem lett egy vidám bejegyzés, de ezt tisztáznom kellett. (magammal is,) Mert mindig van választási lehetőségünk, és ezt a döntést egyébként is én hoztam. Ez a döntés az én döntésem volt, így ha nem végzem el a napi feladataimat, (hagyom a káoszt a konyhámban) csak magamat hibáztathatom.

Csendben jegyzem meg, miközben nagyon óvatosan elkezdtem a rendrakást a fejemben, egyre nagyobb a rendetlenség. (De tapasztalatom szerint, ahhoz hogy rend legyen, először rendetlenséget kell csinálni, úgy hogy ezzel akkor nincs is baj.)

Egy hétköznapi Nagyi, az online világában.

Jelezd, ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal, iratkozz fel a hírlevelünkre. 

Kövess a facebookon: itt találod,