A tanulás útvesztőjében

Elindultam a tanulás útján.

Meghoztam a döntést, hogy megosztom a gondolataimat és ezt blog formában teszem.

Körülnéztem információkat és segítséget keresve, és teljesen eltévedtem. Mit kezdek ennyi információval?

De egyáltalán minek ennyi? Csak néztem ki a fejemből, és azon gondolkodtam, most kell abba hagyni, MOST – amíg nem bonyolódom bele jobban – különben is a kedvenc filmem kezdődik a tévében és még csak kétszer láttam.

Jöttek szép sorban a kifogások: „zöldfülű vagyok”, nehéz eset, meg úgy se olvassa el senki, kit érdekelne (??) meg egyáltalán mit csinálok, mit keresek itt?

Aztán újra átnéztem az anyagokat és láttam van benne valami rendszer, csak rá kell jönnöm mi az, és arra gondoltam ez most olyan, mint egy buli után a konyhám. (teljes káosz)

Ott is csak akkor lesz rend, ha valahol elkezdem és csinálom, majd lesz belőle valami, úgyse csinálja meg helyettem senki 

Hát, elkezdem. (tetszik )

Fogalmam nincs, hol van az alagút vége, (nem is akarok vele foglalkozni, hogy egyáltalán van-e vége) még csak fényt sem látok, de vannak lépések, csinálom, elszúrom és újra lépek.

Íme, az eredmény: olvasod Kedves Ismeretlen a blogomat! 

Egy hétköznapi Nagyi, az online világában.

Jelezd, ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal, iratkozz fel a hírlevelünkre. 

Kövess a facebookon: itt találod,